Szakértői kommentár: 

A „soha nem tapasztalt” minősítés az esetek zömében nem tükrözi a valóságot. Az ilyen megállapítások hátterében általában fiatalság, ismerethiány, vagy hatásvadászat áll. A csípőszúnyogok inváziói is gyanúsan gyakran öltenek „soha nem látott” méreteket. Megfelelő csapadékhullás, illetve áradások esetén automatikus következményként jelentkeznek a csípőszúnyogok özönei. A gradációk maximális mérete – természetesen bizonyos kilengésekkel – az élőhely-szerkezetből adódóan limitált (és egyben minden adandó alkalommal ki is használt). A tapasztalásokbeli különbségek elsősorban tehát a világban és életünkben zajló gyors folyamatok elviseléséhez óhatatlanul kialakult figyelmetlenségre és feledékenységre vezethetők vissza.
Az utóbbi években a közbeszéd témájává vált, hogy a csípőszúnyogok ellen használt vegyszerek szervezetbe jutása miatt a korábbiaktól eltérő, „gyulladásos” csípések alakulnak ki. A jelenleg alkalmazott hatóanyag (deltametrin) az úgynevezett kontaktmérgek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy az a rovarokkal érintkezve (és nem azok tápcsatornájában) fejti ki ölőhatását. Ebből adódóan valós esély legfeljebb a szúnyog szívókájára tapadt molekulák véráramba jutására van. Ezzel szemben csípéskor a szúnyog a nyálával – annak érdekében, hogy vérszívása biztosított legyen – véralvadás gátló anyagot, ún. antikoagulánst juttat a véráramba. Ez a fehérje az arra érzékenyekben allergiás reakciót vált ki. A szúnyogcsípés okozta – a korábbiaknál erőteljesebb – ödémás, gyulladásos reakciókat az egyre gyakoribbá váló allergiák közé kell sorolnunk. A viszkető, gyulladt terület vakargatásával gyakran alakul ki bakteriális felülfertőződés is, melynek kapcsolata a szúnyogcsípéssel már csak közvetettnek tekinthető. A szúnyogcsípésre való túlérzékenység esetén a vakargatás feltétlen kerülése és antihisztamin hatású krémekkel történő kezelés javasolható.