Szakértői kommentár: 

A csípőszúnyogok – különösen az embert támadó fajok – néhány jól körülhatárolható élőhelytípusban fordulnak elő. Ezek mindegyikére jellemző a rendszeres elöntés és kiszáradás, a kis vízmélység és a természetes vagy természetközeli növényzettel való borítottság. A nagy vízmélységű, állandó vizű élőhelyekroboto
több szempontból sem alkalmasak az embert támadó, ezáltal gyérítendő fajok számára, ugyanis (1) azok tojásaikat nem vízfelszínre, hanem száraz talajfelszínre rakják, (2) a nagy kiterjedésű, mély vizek általában erősen mozognak, ezért a törékeny testfelépítésű szúnyoglárvák gyors pusztulását okozzák, (3) nagy kiterjedésű, mély vizek életközösséginek részét képezik a halak, amelyek egyszerűen kieszik az esetlegesen előforduló lárvákat.

Az utóbbi évek – térinformatikai alapú – tenyészőhely-térképezései azt mutatják, hogy a kezelendő tenyészőhelyek nem nagy kiterjedésű, egybefüggő foltokként, hanem sokkal inkább kicsi, jól meghatározható foltok és sávok hálózataként értelmezhetők. Ezek kezelése célzott, precíziós munkát igényel, területi kiterjedésük azonban a korábbi becslések nagyjából egyharmadát teszi csak ki.