szunyogok

A csípőszúnyogok stratégiája

2019.03.12.

Csütörtökön kezdődik a központi szúnyoggyérítés

A csípőszúnyogok stratégiája a gyors fejlődésre és a generációnkénti nagyon magas egyedszámra épül. Életciklusuk tojás, lárva, báb és imágó stádiumokból áll. A tojásrakás helye lehet vízfelület vagy talajfelszín. Az embert támadó fajoknál elsősorban a nedves talajfelszínre történő tojásrakás jellemző. A szúnyogtojásokból kikelő lárvák és bábok vízben élnek.

Egy nőstény egyed általában 50–500 tojást rak. A lerakott tojások hosszú ideig (7–8 évig) is életképesek maradhatnak. Az imágók élettartama néhány órától nagyjából hat-nyolc hétig terjed.

Mindkét nem egyedei táplálkoznak növényi nedvekkel, de a legtöbb faj esetében a nősténynek a sikeres tojásérleléshez vértáplálékra is szüksége van. A vérszívás alanya alapján megkülönböztetünk madarak, emberek, emlősállatok, illetve kétéltűek vérével táplálkozó csípőszúnyog fajokat. Az embert leggyakrabban a gyötrő, az oldalfoltos és a mocsári szúnyog csípi. A Dunántúl ház körüli vizeiben (esővízgyűjtő hordók, csapadékvíz megmaradására alkalmas tárgyak, edények) egyre elterjedtebb az inváziós, az embert ugyanakkor csak visszafogottan támadó, ázsiai bozótszúnyog.

A szúnyogfajok éven belüli generációinak száma jelentős eltéréseket mutat. Számos fajnak évente csak egy (általában tavaszi/kora nyári) nemzedéke fejlődik. Az embert támadó fajok közül azonban soknak évente annyi nemzedéke kel szárnyra, ahányszor bekövetkezik a tenyészőhelyeik kiszáradása, majd újbóli víz alá kerülése.

A szúnyogfajok zöme a hajnali és esti szürkületben aktív, mikor a levegő hőmérséklete lecsökken, páratartalma pedig megemelkedik.

Gyötrő szúnyog (Aedes vexans)

Főleg a nyílt területeken jellemző, de erdei élőhelyeken is előfordul. Március végétől november közepéig több nemzedéke fejlődik. Tojás alakban telel. Lárvája csapadékvizes és hullámtéri pocsolyákban, valamint mocsár típusú természetes állóvizekben érzi a leginkább jól magát. Tavaink és folyóink mentén egyaránt gyakori kellemetlenkedő.

Oldalfoltos szúnyog (Ochlerotatus sticticus)

Elsősorban erdőterületeken és azokkal érintkező élőhelyeken fordul elő. Egyedei intenzíven támadják az embert. Több generációjának imágói április vége és november eleje között repülnek. Lárvája leggyakrabban csapadékvizes pocsolyában, mocsár típusú természetes állóvízben és tömpöly típusú természetes kisvízben fordul elő. A folyóvizek mentén az áradás utáni szúnyogcsapások egyik gyakori okozója.

Mocsári szúnyog (Coquillettidia richiardii)

Elsősorban nagyobb tavaink (Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó) térségében jellemző szúnyogfaj. Az embert agresszíven támadja. Életmódja, fejlődése minden más szúnyogfajétól eltér. Lárvái és bábjai mocsarak és tavak sekély, gyékénnyel benőtt szegélyeiben, vízi növények víz alatti részeihez rögzülten élnek, oxigénszükségletüket a fenti növények szöveteiből fedezik. 10 hónapig tartó fejlődés után évente csak egy nemzedéke repül ki (legjellemzőbben július végén, augusztus elején).

Ázsiai bozótszúnyog (Aedes japonicus)

Eredeti elterjedési területét a Japán szigetek és a Koreai-félsziget jelenti. Behurcolás következtében jelent meg a Hawaii-szigeteken, Új-Zélandon, Észak-Amerikában és Európában. Magyarországon először 2012-ben észlelték jelenlétét, az Őrség határ menti területein. Később ismertté váltak előfordulásai a Dráva, Baja, valamint a Balaton környékén. Nagy valószínűséggel mostanra a Dunántúl csaknem egészén elterjedtté vált. Lárvái faodvak vizeiben és ház körüli kis vizekben (esővízgyűjtő hordók, csapadékvíz megmaradására alkalmas tárgyak, edények) fejlődnek. Ebből adódóan a megtelepedéséhez és terjedéséhez leginkább az erdőterületekkel érintkező kertes házas övezetek kedveznek. Egyedei hazánkban tojás alakban telelnek át. Évente több generációja repül ki.

Megosztás

Cím:
8360 Keszthely,
Vak Bottyán utca 37.

CONTACTS
pannonia(kukac)pkkft.hu
facebook.com/szunyoggyerites/

NYILATKOZAT