Mobirise

A biológiai szúnyog-gyérítő szerek hazánkban hosszú évtizedek óta használatban vannak

szerző pkkft.hu munkacsoport 2019.02.14.

szúnyoglárvák

A biológiai szúnyog-gyérítő szerek hazánkban hosszú évtizedek óta használatban vannak

A biológiai módszerrel történő csípőszúnyog-gyérítés (célja a lárvák tenyészőhelyeiken történő elpusztítása, ezzel kirepülésük megakadályozása) hazánkban 1988-ban került bevezetésre. A biológiai úton kezelt területek kezdetekben évi néhány ezer hektáros kiterjedése az elmúlt évtizedekben folyamatos növekedést mutatott. Az utóbbi években már rendszeresen több tízezer hektáron történik ilyen módszerrel a védekezés.

A biológiai módszerrel végrehajtott kezelések részarányának növekedését objektív tényezők korlátozzák

A biológiai gyérítések részarányának drasztikus megugrása négy ok miatt nem várható: (1) Az embert támadó fajok, biológiai úton kezelendő tenyészőhelyeinek összkiterjedése a lakott területekhez képest elenyésző (egy Dunakanyar jellegű és élőhely-szerkezetű térségben például nagyjából 500 hektár). (2) A védett természeti területeken a hatóságok általában a biológiai gyérítést sem engedélyezik (a szúnyogártalmat előidéző tenyészőhelyek nagyon nagy része viszont épp védett természeti területeken helyezkedik el). (3) Különösen erdőterületeken a mikrotenyészőhelyek feltérképezhetetlen hálózata található, melynek biológiai kezelése megvalósíthatatlan, az abból eredő és az érintkező lakott területeken jelentkező ártalom kezelése viszont csak kémiai gyérítési módszerekkel lehetséges. (4) A hazai faunának van olyan, tavaink térségében nagy egyedszámmal előforduló, az embert hevesen támadó, faja, mely életformájából adódóan, biológiai úton nem gyéríthető (a mocsári szúnyog lárvája a vízi növényzet víz alatti szárrészeihez kötődve fejlődik).

A szúnyog-gyérítések elvégzése minden esetben szakértői felügyelettel zajlik

A csípőszúnyog-gyérítések ütemezése, megvalósítása, hatékonyság-ellenőrzése évtizedek óta monitorozási munkára épül. Ennek általában (nem minden esetben), a teljes szezonra szóló független szakértői szerződések keretében, részét képezi a lárva-tenyészőhelyek nyomon követése, szükség esetén biológiai gyérítések elrendelése. Utóbbira a légi, vagy földi folyadékos kezelésekkel elfogadható pontossággal elérhető tenyészőhelyeken rendszeresen sor kerül.

Egyre többet tudunk az utóbbi időben hazánkban is megjelent invazív fajok ökológiájáról, szúnyogártalomban játszott szerepéről

Vizsgálati eredményeink szerint az utóbbi években megjelent fajok közül egy még nem telepedett meg, egy megtelepedett, de még csak regionális előfordulású, egy viszont már állandóan jelenlévőnek és elterjedtnek számít. Az invazív fajok újonnan megismert élőhelyeinek térségében végzett csípés közbeni gyűjtések alapján azoknak a csípőszúnyog ártalomban játszott szerepe egyelőre kicsi, de ettől függetlenül a hatékony gyérítésük megoldása sürgető feladat. Problémát jelent, hogy a fenti fajok jelen tudásunk szerint legfontosabb élőhelyeinek számító tenyészőhelyek (a házak körül előforduló esővízgyűjtők) szervezett biológiai és kémiai gyérítés útján nem elérhetők (a szervezett biológia gyérítés számára pontszerű megjelenésűek, a kémiai földi köddel kezelt utcafronttól általában távol találhatók, a légi kémiai kezelés eredményét pedig sokszor a fás vegetációval, vagy egyéb módon jelentkező fedettségük korlátozza). Ebből adódóan az invazív fajok érdemi gyérítésére csak a lakosság bevonásával lehet esély (szükségtelen vízgyülemek megszüntetése, esővízgyűjtők hálóval történő fedése).

Az előírások szerint végzett kémiai gyérítések minimális negatív hatással vannak környezetünkre

Hazánkban a kémiai szúnyog-gyérítésre jelenleg használt összes készítmény jó ideje deltametrin hatóanyagú. A deltametrin emlősökre, így emberre gyakorolt toxicitása elhanyagolható, ellenben általános rovarirtó. Általános rovarirtó voltának óhatatlan következményeként fellépő természetkárosító hatását a szúnyog-gyérítések térbeli (csak lakott területeken történő alkalmazás) és időbeli (csak napnyugta előtti, illetve éjszakai órák) korlátozása a lehetőség szerinti minimálisra csökkenti. A deltametrin halakra és vízi gerinctelenekre gyakorolt negatív hatása azáltal kerül kiiktatásra, hogy a kémiai kezelések vízterektől, az elsodródást is figyelembe vevő védőtávolságok alkalmazásával, történnek.

Szerző: pkkft.hu 2019.02.14.

Megosztás

CÍM:
8360 Keszthely,
Vak Bottyán utca 37.

Kapcsolat:
Email: pannonia(kukac)pkkft.hu



© 2016 Minden jog fenntartva Pannónia Központ Kft.

MÁS HIVATKOZÁSOK:

Köszönjük levelét!