Szakértői kommentár:

A mostani esők is várhatóan együtt járnak majd a szúnyogok kelésével, de az utóbbi természetesen nem „halott” egyedekből történik. Az embert csípő szúnyogfajok egyedfejlődése a tenyészőhelyeken található – korábban nedves talajfelszínre, vagy növényzetre lerakott – tojásokból indul, melyek lárvákká, majd repülő egyedekké (imágókká) alakulnak. Ez a folyamat akkor játszódik le, mikor az előzetesen száraz tenyészőhelyet elöntő vízben az oldott oxigén mennyisége lecsökken. Az oxigén-tartalom csökkenése ugyanis a lárvák majdani táplálékát biztosító baktériumok felszaporodásával jár együtt. A lárvák imágóvá való fejlődésének ideje változó. Az embert leginkább háborgató fajok fejlődési ideje – a vízhőmérséklettől függően – 1–3 hét, a lerakott peték viszont akár hét évig is elfekhetnek. Itt tehát messze nem „tetszhalál” állapotról van szó, hanem új életek keletkezéséről.

A biológia amúgy ismeri a tetszhalál állapotát. Számos kifejlett rovar védekezik így élő egyedeket fogyasztó predátorok ellen – rövid ideig mozdulatlanná dermedve, vagy még inkább levélről/virágzatról lehullva. A másik lehetőség a hosszabb ideig (akár évekig) tartó hibernáció (életműködések felfüggesztése), mely zömmel apró, vizes közeghez kötődő állatok (pl. medveállatkák) kiszáradástűréssel kapcsolatos viselkedése.