Szakértői kommentár: 

A hazánkból eddig leírt csípőszúnyog fajok nemcsak szárny- és potrohmintázatban mutatnak eltéréséket egymástól, de méretben is. Általános tény, hogy az egygenerációs (akármi történjék is évente mindig csak egy generációjuk kap szárnyra) tavaszi–kora nyári fajok, így például a balatoni szúnyog (Aedes annulipes) vagy az erdei szúnyog (Aedes cantans), jóval nagyobb termetűek, mint a többgenerációs fajok zöme, melyekkel a nyár folyamán rendszeresen találkozunk (pl. gyötrő szúnyog – Aedes vexans). A fentiek ismerete nélkül könnyű tehát megijedni bizonyos egyedektől, illetve – feltehetően filmélmények alapján – valamiféle „mutánsnak” vélni azokat.

Az is gyakran előkerülő felvetés, mely szerint a csípőszúnyogok „egyre agresszívabbak”. Ezt azonban sem tudományos eredmény, sem a témával hosszú évtizedek óta foglalkozó szakemberek megfigyelése nem igazolja. Azt, hogy sokan a szúnyogok fokozódó agresszivitását érzékelik, leginkább talán az emberek életmódjában beállt változások okozzák. A társadalom nagy része ma a természetes élőhelyektől teljesen izolált, mesterséges környezetben él. Nemcsak a szűk élettérre (lakás, munkahely, szórakozás, közlekedés) igaz ez, hanem a lakóhelyül szolgáló, sok esetben teljes mértékben átalakított, települési környezetre is. Az urbanizált életmód pedig az egyéb lények okozta „megpróbáltatásokkal” kapcsolatos ingerküszöböt mostanra rendkívül alacsony szintre nyomta.