Az elmúlt hetekben, hosszú, aszályos időszakot követően, csaknem az egész országra kiterjedő, jelentős csapadékhullás következett. Ezen túl, hogy csak néhány eseményt említsünk, megtörtént a Szigetköz természetvédelmi célú elárasztása, a Tiszán kisebb – tenyészőhelyeket viszont nagy kiterjedésben létrehozó – áradás vonult le. A csapadékhullás nem csak hazánk területére korlátozódott, de kiterjedt a Duna vízgyűjtőjére is (jelentős mértékű havazások és esőzések formájában), ami a következő hetekre legnagyobb folyónkon is előrevetít egy számottevőbb áradást.

A fenti változások a tenyészőhelyek állapotát a csípőszúnyog lárvák számára ideális állapotúvá tették (sekély, gyorsan átmelegedő vizek, predátorok érdemi jelenléte nélkül), a vérszívók fejlődése csaknem minden hazai régióban sokmilliós nagyságrendben zajlik. Az imágók kelési sikerének csökkentése érdekében a lárvák ellen irányuló biológiai gyérítések megkezdődtek, a júniusi vakarózás elviselhetőre mérsékléséhez azonban a lakott területek rendszeres kémiai gyérítésére is szükség lesz. A tisztán biológiai úton történő gyérítések eredményes bevezetését alapvetően két tényező teszi lehetetlenné: különösen erdő- és magánterületeken mikrotenyészőhelyek feltérképezhetetlen hálózatai találhatók, melyek biológiai kezelése megvalósíthatatlan; a védett természeti területeken a hatóságok általában a lárva-gyérítést sem engedélyezik (főképp a szúnyogokat fogyasztó madarak táplálék-bázisának megőrzése érdekében).

Szerző: pkkft.hu