2024. május 17-én pótolhatatlan veszteség érte nem csak munkacsoportunkat, de az egész

hazai biológus társadalmat. Élete 93. évében távozott az élők sorából a magyar klasszikus

entomológia talán utolsó, halála napjáig aktív, nagy alakja.

Tóth Sándor 1932. március 31-én született Kisterenyén. Későbbi pályájára nézve szerencsés

körülménynek tekinthető, hogy már a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban olyan

példakép és későbbi kolléga állt előtte osztályfőnökként, mint Marián Miklós. Az Egri

Pedagógiai Főiskolán általános iskolai, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemen

középiskolai biológia-földrajz szakos diplomát szerzett. Tanári pályáját Tardon kezdte, ahol

1953-tól 1959-ig tanított. Gyermekkorától magával ragadta a természet sokszínűsége,

változatossága, de Tardon vált igazi terepbiológussá. A tardi gyűjtő és preparáló munkán

keresztül került kapcsolatba a Természettudományi Múzeummal, melynek ettől kezdődően

rendszeresen gyűjtött – elsősorban kétszárnyú rovarokat. Tardról 1960-ban Hejőbábára

helyezték, ahol 10 évet töltött. A tanítás mellett tovább folytatta kutatómunkáját, illetve

ezekben az években vált a fotózás szerelmesévé is.

Kutatási területét folyamatosan szélesítette, 1960-ban bekapcsolódott a Tisza-kutatásba,

melyben több mint 10 évig aktívan dolgozott. 1964-ben csatlakozott „A Bakony természeti

képe” programhoz. 1970-ben a Bakonyi Múzeum muzeológusa lett. Az intézmény Tóth

Sándor igazgatóságának két évtizedében folyamatosan fejlődött, a Bakony-kutatás külsős

kutatógárdájával együtt valódi természettudományos műhellyé, a Bakony-vidék

megismerésének központjává vált. Tóth Sándor az intézményvezetésen, a többszázezer

egyedes gyűjtemény-fejlesztésen, „A Bakony természeti képe” program menedzselésén, a

kiállításbeli munkákon, az intézmény kiadványainak (Folia Musei Historico-Naturalis

Bakonyiensis, A Bakony természettudományi kutatásának eredményei) szerkesztésén és a

széleskörű ismeretterjesztő munkákon túl a múzeumi években is jelentős kutatómunkát

végzett az ország szinte minden területén.

A kétszárnyúakkal Mihályi Ferenc ösztönzésére és példamutató személyiségének hatására

kezdett foglalkozni. A csípőszúnyogokkal kapcsolatos munkásságának legintenzívebb

szakasza a hazai légi csípőszúnyog-gyérítés 1976-os balatoni elindításával vette kezdetét.

Előbb Kecskeméti István, majd Sáringer Gyula, később Sáringer-Kenyeres Tamás

munkacsoportjának meghatározó tagjaként vett részt feltáró, hatásvizsgáló, kísérleti

feladatokban. Számos BTI tartalmú szer hatásvizsgálatának laboratóriumi és terepi

elvégzésével, a korszerű tenyészőhely-térképezés alapjainak lerakásával óriási érdemei voltak

a csípőszúnyog-gyérítések környezetkímélő irányba való elmozdításában.

Fő kutatási területei téma szerint a kétszárnyúak, a szitakötők, valamint a hüllők és kétéltűek

kutatásához tartoztak, területileg a Bakony-vidéket és a Balaton-medencét járta leginkább, de

számos alkalommal gyűjtött adatokat a fenti csoportokra vonatkozóan hazánk gyakorlatilag

minden régióját érintően. Az utóbbi évtizedekben a legtöbb időt a Bakony-vidék fáinak és

cserjéinek vizsgálatával töltötte. A témában, Fák és cserjék nyomában címmel, a múlt év

végén jelent meg monográfiája.

Tóth Sándor élete kiváló példa arra, hogy kutatónak lenni nem munka, hanem életforma.

Nyugdíjazását (1992) követően magánkutatóként élete utolsó napjáig aktív gyűjtő, kutató,

publikáló tevékenységet folytatott. Késői köteteit szinte kivétel nélkül magánkiadásban

jelentette meg.

A halk szavú, szerény, a világra és az emberekre egyfajta bizalmatlan nyitottsággal tekintő

biológus, nyugalmazott múzeumigazgató töretlen és törhetetlen aktivitása mindannyiunk

számára példaértékű kell, hogy legyen.

Mindent köszönünk! Nyugodj békében Sanyi bácsi!

Szerző és fényképek: Pannónia Központ Kft. munkacsoport