Az embert támadó csípőszúnyogok fejlődésének sajátossága, hogy sekély, időszakos vizekben élő lárváikból, a környezet hőmérsékletétől függő tempóban, fejlődnek ki repülő alakjaik, az imágók.

    Számos csípőszúnyogfajnak évente csak egy nemzedéke van (egygenerációsok), mely tavasszal, vagy kora nyáron éli életét. Az egygenerációs fajok közül az utóbbi hetekben számos területen jelentek meg az erdei szúnyogok (Aedes cantans) egyedei. Érdekesség, hogy a fenti faj jóval nagyobb méretű, mint akárcsak a nyári időszakban leginkább jellemző gyötrő (Ae. vexans) és oldalfoltos szúnyog (Ae. sticticus), vagy az inváziós fajok. Ennek megfelelően az év jelen időszakában számos esetben keltenek riadalmat és téves következtetéseket a szemlélőik körében („mutánsok?”; „az idei szúnyogok jóval nagyobbak mint a tavalyiak”). Mindenki megnyugodhat, a korai fajok zöme mindig is nagyobb termetű volt, mint később megjelenő fajtársaik. Fontos azt is megjegyezni, hogy az erdei szúnyogok egyedei nem az esővízgyűjtőkből és hasonló ház körüli vizekből, hanem a szervezett biológiai gyérítések keretében nem kezelhető, elszórt, rejtett, erdei mikroélőhelyekről repülnek ki.

    Elsősorban a ház körüli vizek ellenben a fejlődési helyei az inváziós fajoknak (Aedes japonicus, Ae. koreicus, Ae. albopictus), melyek szűk hatókörben, de egyre komolyabb problémák forrásaivá válnak. Korábban a ház körüli vizekben szinte kizárólag az embert nem támadó dalos szúnyog (Culex pipiens pipiens) egyedei fejlődtek – mostanra azonban egyre inkább az embert támadó inváziós fajok dominálnak bennük. Az inváziós fajok a korlátozott mozgásterük miatt csak a fejlődési helyük környékén háborgatják a lakosságot, viszont ott nagyobb csapadékhullás és áradás hiányában is folyamatosan jelen vannak. Utóbbi miatt kiemelten fontos a vízgyűjtő edények/hordók szúnyoghálóval való fedése, mely gyakorlatilag teljes mértékben meggátolja az invázós fajok állományainak tömeges ház körüli fejlődését.

    A Tisza korábbi áradásaiból visszamaradt vizekből a többgenerációs fajok kirajzása a folyóparti régiókban május elejére várható, mikortól az esti hőmérsékletek megközelítik a 15 °C-t, ami egyben a földi kémiai gyérítésekhez alkalmazható minimum hőmérséklet is.

Szerző és fényképek: Pannónia Központ Kft. munkacsoport