Ahogy arról számtalan esetben írtunk, beszéltünk, hazánkban a biológiai szúnyoggyérítés már az 1980-as években bevezetésre került. Az azóta folyamatosan használt módszernek az utóbbi években komoly térhódítása zajlott le Magyarországon – mely leginkább a légi granulátumszórás elérhetővé tételének volt köszönhető (a kérdésről részletesen írtunk itt), a granulátumos technológiáról pedig itt irtunk.

A legújabb kiszerelési forma és a kijuttatás technológia birtokában kíváncsiak voltunk arra, hogy a gyakorlati kijuttatás során a tenyészőhelyekre kerülő BTI mennyiség milyen mértékben és mennyi ideig okozza a szúnyoglárvák pusztulását. A vizsgálatok elvégzésére, a biológiai gyérítések hazai bevezetésében is komoly szerepet vállaló, Tóth Sándort kértük fel. A granulátum és folyadék készítménnyel egyaránt elvégzett terepkísérletek részletes eredményei itt találhatók, az alábbiakban a vizsgálatok legfontosabb megállapításait összegezzük.

A légi granulátumos technológia alkalmazása során tipikusan hektáronként 2–5 kilogrammnyi készítmény kiszórása történik. Az alsó értékből (2 kg) kiindulva, és egységes terülést feltételezve, a kezelések során 1 m2-re 0,2 gramm, azaz 16 db granulátum jut (1 gramm tömeget ~ 80 db granulátum tesz ki). Egy 1 m2-nyi, ~20 cm mélységű tenyészőhely víztérfogatának megfelől űrtartalmú műanyag edényben végzett kísérlet során a kihelyezett lárvák zömének gyors (néhány órán belüli) pusztulása volt tapasztalható 8 db granulátum vízbe juttatása esetén is. Ilyen koncentráció mellett a folyadék a BTI kijuttatást követő 24–48 órában is 50%-os hatékonyságot mutatott az újonnan kihelyezett lárvák körében. Hasonló tempójú és szintű mortalitás volt tapasztalható a granulátumszám felére, negyedére és nyolcadára való csökkentés esetén is. A tömpölyben végzett terepkísérlet, a mindennapos kezelések során tipikusnak számító dózis mellett, szintén a lárvák teljes körű mortalitását okozta – a kijuttatást követő 48 órányi időintervallumban.

A folyadékos BTI szerrel történő kezelés során 1 hektár területre 0,7 liter szer kerül kipermetezésre. Ez, a fenti logika szerint, 0,1 ml irtószer kijutását jelenti 1 m2-re. A műanyag edényben végzett kísérlet során az volt tapasztalható, hogy a fenti dózis 5-szöröse és 10-szerese kiváló hatékonyságú, a gyakorlati kezelések során történő kijuttatást szimuláló dózis azonban csak 50%-os hatékonyságot mutatott. A tömpöly típusú víztérben viszont – igaz, hogy csak a második napra kiteljesedően – a 0,1 ml/1 m2 dózis is teljes mortalitást okozott.

Ismét bebizonyosodott tehát, hogy rendelkezünk a szúnyoglárvák környezetbarát visszaszorítására alkalmas készítményekkel, tudjuk, hogy hol fejlődnek nagy tömegben az embert támadó szúnyogfajok, már „csak” az irtószerek tenyészőhelyekre való pontos és időben történő kijuttatását kell megoldani. Utóbbiban is sok előrelépés történt az elmúlt 10 évben, de akad még bőven teendő.

Szerző és fényképek: Pannónia Központ Kft. munkacsoport (fotó: Dr. Tóth Sándor)