2023-ban a biológiai szúnyoggyérítések részaránya, a hazánkban korábban jellemzőhöz képest, a tudományos és a társadalmi elvárásoknak megfelelően, jelentős mértékben növekedett. A következő hetekben, főképp a Tisza-mentén és a Dunántúlon nagy tömegben kirepült szúnyogok ellen, ugyanakkor rendszeres kémiai gyérítések alkalmazása is szükséges.

Akárhányszor olvassuk is különböző felületeken, hogy a jelenlegi szúnyogártalom kialakulásában a magánterületek és a házkörüli vizek a kizárólagos felelősök, ettől ez még nem igaz. Néhány aszályos év után most megmérettetik a szúnyogok nagy tömegű jelenlétének biológiai módszerekkel való megfékezésére esküt tevők igazsága.

    A jelenleg sokfelé panaszokat okozó egygenerációs faj, az erdei szúnyog (Aedes cantans), nem a ház körüli vizekben fejlődik, hanem főképp erdei pocsolyákban, tömpölyökben és hasonló vizekben. A most már nagy tömegben repülő sokgenerációs fajok, mint például az oldalfoltos szúnyog (Aedes sticticus), vagy a gyötrő szúnyog (Aedes vexans) állományainak zöme pedig szintén főképp az erdei és gyepi pocsolyákból, valamint legfőképp a folyóárterek időszakos, az utóbbi hetekben többször is elöntött, tenyészőhelyeiről repültek ki. Az említett fajok mozgástere minimálisan is egy kilométer körüli (ez az állítás most jól tesztelhető, többek között, a Szigetköz településein).

A házkörüli vízterek az elmúlt években sem mutattak más képet, mint jelenleg. Az embert támadó csípőszúnyogfajok fő tenyészőhelyei viszont régóta nem voltak jelen olyan számban és kiterjedésben, mint most (ld. aktuális helyzetet illusztráló fotóinkat). Hallgassunk a tudomány szavára, de azon túl ne feledjük a józan paraszti ész sokszázéves bölcsességeit sem! („Tudja szél, hol nyugszik a szunyog” „Annyi mint szunyog a nádasban őszkor”)

    Arról, hogy miért nem lehet kizárólag biológiai gyérítéssel megoldani a szúnyogproblémát, mindent leírtunk, többek között, itt: https://pkkft.hu/page72.html és itt: https://szunyog.net/210220.html 

Szerző és fényképek: Pannónia Központ Kft. munkacsoport