Az utóbbi évek kevés csapadékot hozó telei után úgy érezhetjük, hogy a mögöttünk hagyott évszak más volt. Az adatokat áttekintve azonban inkább csak a közelmúltbeli benyomások okozta érzékcsalódásunkat tudjuk megállapítani. November folyamán országos átlagban ugyan 20%-kal több csapadék hullott, de az Alföldön ekkor is legfeljebb a sokéves átlagos csapadék mutatkozott (40-60 mm); az ország északi harmadában ellenben kifejezetten magas csapadékösszegek voltak mérhetők (>100 mm). A december a megszokottnál sokkal szárazabb volt, egyedül az ország nyugati részein volt jellemző a sokéves átlagnak megfelelő mennyiségű csapadék, az Alföld jelentős részén egyáltalán nem volt sem eső, sem hó. A január aztán változást hozott, hazánk déli felében a sokéves átlagcsapadék kétszerese-háromszorosa hullott, de az ország északi felén is leesett a sokéves csapadékmennyiség. A február ismét csapadékosnak mutatkozott, de összességében komolyabb összegek a Dunántúl déli felében, illetve az észak-keleti országrészben voltak mérhetők.

A fentiekből adódóan a Dunántúlon és az Északi-középhegységben a talajban mostanra a tavalyinál jóval enyhébb vízhiány jellemző, az Alföldön azonban a tavalyinál is komolyabb vízhiánnyal vág neki a táj a tavaszi időszaknak.

A Dunán jelenleg kisebb árhullám vonul le, egyébként folyóink csendesek voltak a téli időszakban. A főbb vízfolyásaink szintjének további alakulását nagyban meghatározó vízgyűjtőterületi hóban tárolt vízkészlet jelenleg a Duna és a Dráva esetében a sokévi átlag fele, a Tisza esetében viszont idén is a sokéves átlag töredéke. Mindezek alapján folyóinkon hóolvadás eredetű érdemi áradás a Duna és a Dráva mentén nem zárható ki – gyors olvadás esetén.

A fenti körülmények a csípőszúnyoglárvák megjelenését eredményező időszakos vízborítású tenyészőhelyek kialakulásának a Dunántúl déli felén és az ország északi területein kedveznek leginkább. Kiterjedt biológiai gyérítések indokolttá válása is leginkább a fenti területeken várható.

A jelenlegi benyomások alapján a szúnyoggyérítéssel kapcsolatos komoly feladatokat egyelőre ismét az inváziós fajok megjelenése adhat. Az inváziós fajok állományai egyre több régióban és településen okoznak lokális szúnyogártalmakat. A fenti fajok fejlődése a magánterületeken található esővízgyűjtőkben és hasonló vízterekben történik a legnagyobb egyedszámban – ez a melegedő időjárás mellett akár már rövid időn belül megkezdődhet. Az inváziós fajok állományainak lárvagyérítése a lakosság bevonásával van lehetőség, a szervezett gyérítések kevésbé hatékonyak ellenük. Szükséges volna a ház körüli pangóvizek felszámolása, az esővízgyűjtők szúnyoghálóval való mielőbbi lefedése.

(adatok: met.hu, idokep.hu és hydroinfo.hu) 

Szerző: Munkacsoport 

#csiposzunyog #2025 #szunyoggyerites #szunyogirtas #dunamente #szanyogartalom #arhullam