Szén-dioxid-csapdás vizsgálatainkról

Az utóbbi években sok médiafelületen monitoring „csodafegyverként” került emlegetésre a csípőszúnyogok gyűjtését szolgáló szén-dioxid-csapda.

A felhasználásra javasolt eszközök a témával foglalkozó szakértők körében évtizedek óta jól ismert előnyökkel és hátrányokkal rendelkeznek. Arra, hogy a humán ártalom aktuális szintjének meghatározása során miért kell szakmai szempontokból kellő óvatossággal kezelni az ilyen típusú csapdák által szolgáltatott adatokat már korábban is felhívtuk a figyelmet! Itt>>  

Az elmúlt években munkacsoportunk saját, önálló kutatást kezdett e téren az ország hat különböző élőhely-szerkezettel jellemezhető részterületén (részben szúnyoggyérített, részben kontroll pontokon). A rendszeres vizsgálatok során a szén-dioxid-csapdázáshoz klasszikus szippantócsöves csípésszám méréseket kapcsolunk.

A gyűjtött adatokat több kérdésfelvetés mentén szeretnénk kiértékelni. Előzetesen annyi már látható, hogy a legújabb adatsorok is megerősítik azt a korábbi évtizedek kutatói által többször feltárt tényt, mi szerint a szén-dioxid-csapdás anyagok fajkészlete és mennyiségi viszonyai alapvetően eltérnek a csípés közben gyűjtött mintákétól. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a csapdázott egyedszámok nem tükrözik a valós csípésszámokat (embert csípő szúnyogok időegységre vetített egyedszáma). A szén-dioxid-csapdával való gyűjtés pontosan leképezi az aktuálisan jelenlévő szúnyogfauna nagyjából teljes spektrumát: ártéri területek közelében, annak rajzása közepette nagy tömegben gyűjti a lokális szúnyogártalmakban komoly szerepet játszó gyötrő szúnyog (Aedes vexans) egyedeit; a szúnyogmentesebbnek ítélhető időszakban, vagy helyszíneken, az embert alapvetően nem háborgató, dalos szúnyog (Culex pipiens pipiens) tenyészőhelyeinek közelében viszont ez utóbbi fajjal „telik a gyűjtőzsák”. A helyszínek összesített adatsorában a dalos szúnyog részesedése közel 50%, míg a csípés közbeni gyűjtésekben 3% alatti. A csípés közbeni gyűjtött anyag 80%-át a vizsgálat első éveiben három faj, a már említett gyötrő szúnyogon kívül, a mocsári szúnyog (Coquillettidia richiardii) és az oldalfoltos szúnyog (Aedes sticticus), tette ki.

A kutatási céljaink szerint tovább kell folytatni a teljes szezonokat felölelő évenkénti méréseket és a gyűjtött anyagok fajszintű meghatározását ahhoz, hogy a modern gyűjtéstechnikai eszközök hatékonyságát, eredményeinek értelmezését a gyakorlatban is hasznosítani tudjuk.

Szerző: Munkacsoport 2021.02.20. 

Megosztás

Cím:
8360 Keszthely,
Vak Bottyán utca 37.

CONTACTS
pannonia(kukac)pkkft.hu
facebook.com/szunyoggyerites/

© 2016 Minden jog fenntartva Pannónia Központ Kft.

NYILATKOZAT