free website builder app

Kezelt területek kiterjedése  III.

2018.04.06.

Lárvatenyészőhely

A csípőszúnyog-gyérítések evolúciója nem csak a technológiák és a használt szerek fejlődésében figyelhető meg, hanem a kezelt területek természetvédelmi szempontokat egyre inkább követő kijelöléseiben is. Utóbbi egyszerre jelent pozitív változásokat a kezelt területek kiterjedésének csökkentése és a kijuttatás pontossága terén. A gyérítési módszerek fejlődésével kapcsolatban korábban rögzítettük, hogy 1976 fordulópont volt a kémiai kezelések történetében, ekkor jelent meg ugyanis a szabályozott, szervezett, átlátható keretek között végzett csípőszúnyog-gyérítés – ráadásul a kijuttatott szer mennyiségét minimalizáló ULV-technológiával. Az újítás bevezetése a Balaton térségében történt. Ekkor a szúnyog-gyérítés fő célja már nem a malária visszaszorítása, hanem a turisztikai területek szúnyogmentesítése volt. A módszertani fejlesztés ellenére a csípőszúnyog-gyérítés abban az időben még kicsit sem volt a maihoz hasonlíthatóan természetkímélő. A kezelések néhány kisebb szakasz kivételével, csaknem a teljes balatoni parti sávra, hozzávetőleg 18 ezer hektárra terjedtek ki. Az évenként 5–6 alkalommal végzett kezelés nyomán többnyire jelentősen lecsökkent a csípésszám, ugyanakkor azok a csípőszúnyogok mellett nem kis mértékben károsították (90%-os mortalitással) a parti sávban élő egyéb rovarok – köztük a tó életében fontos szerepet játszó árvaszúnyogok – állományait is. A csípőszúnyog-gyérítés akkoriban akarva-akaratlanul komplex rovarirtásként működött. Utóbbi elkerülése érdekében megindult a kezelt területek part menti, természetes élőhelyekről lakott területekre, a szűkebben vett emberi környezetbe való áthelyezése. Ezen túl a Balaton térségében rendszeresen gyérített területek kiterjedése a kezdetihez képest mintegy negyedére csökkent. A folyamat eredményeként a kezelések térségében élő ízeltlábú faunát fenyegető veszély napjainkban már minimálisnak tekinthető. 

A légi kémiai és biológiai kezelések vonatkozásában a szervezett szúnyog-gyérítés kezdete óta rendelkezünk a kezelt területekre vonatkozó hivatalos adatokkal (Országos Epidemiológiai Központ jogelődei és jogutódai). Az ezekből összeállított ábrán jól látszik, hogy a kezelt területek összkiterjedése 1976 és 2016 között egyenletes növekedést mutatott – az utóbbi évtizedben beállva a tipikus, országosan 500.000 ha/év körüli, a kevésbé csapadékos években 200.000 ha/év alatti kezelt összterületekre. A durván ötszörös növekedés – köszönhetően a független szakértői felügyeletnek – a részterületek zöménél együtt járt a területkijelölések racionalizálásával. Ez utóbbinak köszönhető, hogy csak ilyen mértékben növekedett meg a gyérített terület kiterjedése – pedig 1976-ban még csak a Balaton térségében, 2016-ban már az ország teljes területére kiterjedően folytak kezelések. Amennyiben újra és újra a kezdeti belterület/kezelt terület arány szerint történtek volna a kijelölések, úgy 2016-ban országosan csaknem 1,5 millió hektár lett volna a légi kémiai úton kezelt területek összkiterjedése.

A környezetkímélő irányba való elmozdulást jelzi a kezelések térbeli eloszlásának legutóbbi évtizeden belül tapasztalható megváltozása is. A nagyjából azonos összkiterjedésű (~500.000 ha) kezelések 2010-ben még két régióra koncentrálva kerültek megvalósításra (igaz, az egyik régiót komoly árvíz sújtotta, de abban az évben árvíz más régiókat is érintett), 2016-ban viszont a kezelések eloszlása már térben jóval kiegyenlítettebb volt.

Az elmúlt másfél évtizedben a hazai csípőszúnyog-tenyészőhelyekre vonatkozó ismereteink exponenciálisan növekedtek
A Magyarországon légi kémiai úton kezelésben részesített területek összkiterjedése, és a racionalizálás nélküli virtuális trend
Légi kémiai úton kezelt területek térbeli eloszlása 2010-ben
Légi kémiai úton kezelt területek térbeli eloszlása 2016-ban

1988-ban – szintén a Balatonnál – hazánkban is bevezetésre került a biológiai módszerrel történő csípőszúnyog-gyérítés. Ezt követően mintegy 10 évig – függetlenül a csapadékhullás mértékétől és a folyók áradásaitól – egyenletesen alacsony szinten volt a BTI-vel kezelt területek kiterjedése. A következő évtizedben jelentős mértékű ingadozás jelentkezett a kezelt összterületekben. Rögtön 2000-ben az egyik legnagyobb összkiterjedésben folytak lárva-gyérítések – extra aszályos időjárás mellett. A másik végletet 2010 jelentette, mikor a biológiai úton kezelt területek összkiterjedése minden idők egyik legalacsonyabbja volt – extrém csapadékhullás és jelentős folyóáradások mellett. A hazai biológiai kezelések harmadik évtizedében végre elmondhatjuk, hogy – bár az ideális állapottól még messze vagyunk – a kezelt területek kiterjedése elkezdett együtt mozogni az éves csapadékhullást, valamint a Duna és a Tisza vízjárását, ezáltal a biológiai gyérítések indokoltságát leképező adatokkal.

A Duna és a Tisza legmagasabb vízállásának, az éves csapadékhullásnak, valamint a biológiai úton kezelt csípőszúnyog-tenyészőhelyek kiterjedésének alakulása 1988 és 2016 között

A biológiai kezelések tervezése és megvalósítása tehát egyre inkább szakmai alapokon történik, a biológiai kezelések kémiai kezelésekhez viszonyított részesedése azonban még mindig fájóan kicsi. Ezen feltétlenül változtatni kell, azonban fontos megjegyezni, hogy, ha minden a biológiai jelenségek figyelembe vételével, a szakmai elvek teljes mértékű betartásával valósul is meg, akkor sem várható a biológiai gyérítések részarányának drasztikus megugrása. Az embert támadó fajok, biológiai úton kezelendő tenyészőhelyeinek összkiterjedése ugyanis régiós szinteken sem jelent túl nagy területeket. Vizsgálataink szerint például a Dunakanyar térségében 500 hektáron célzottan és jól elvégzett ártéri biológiai kezelés jelentős mértékben csökkentené a szúnyogok fejlődéséhez alkalmas mértékű vízállások kialakulását követő ártalmakat. A kezelhetetlen számú és térbeli helyzetű, nem az ártéri területen található, erdei pocsolyában és azokhoz hasonló mikroélőhelyeken kifejlődő szúnyogok kirepülésének hatása miatt ugyanakkor a fentinek mindig is sokszorosa lesz a kémiai úton kezelendő területek kiterjedése.

A biológiai gyérítések kiterjesztése érdekében mindezen túl meg kellene teremteni a granulátummal történő biológiai kezelések mindenkori, valamint az országos jelentőségű természetvédelmi területeken történő gyérítések szükség szerinti lehetőségeit. A hazai, nagy humán jelentőséggel bíró csípőszúnyog-tenyészőhelyek jelentős része ugyanis országos jelentőségű természetvédelmi területen található és/vagy fás vegetációval fedett (utóbbi különösen igaz a folyók menti ártéri tenyészőhelyekre). A fás vegetációval fedett tenyészőhelyek kezelése hatékonyan az esetek túlnyomó többségében csak granulátumos kiszerelésű BTI-készítmény légi úton történő kijuttatásával lehetséges. Ez utóbbi téren sajnos a célzott technológiai fejlesztések az utóbbi évtizedekben nem voltak kellő intenzitásúak. A témával kapcsolatos egyre jelentősebb központi ráfordítás ugyanakkor valószínűleg e téren is előrelépéseket fog eredményezni.

Szerző: Munkacsoport, 2018. április 6.

Felhasznált irodalom

Erdős Gy., Koncz Á. & Kecskeméti I. (2009): A csípőszúnyogok elleni védekezés hazai történeti áttekintése. – Pannónia Füzetek 3: 6–27.

Erdős Gy., Zöldi V. & Szlobodnyik J. (2009): A hazai csípőszúnyogok elleni védekezés jelenlegi helyzete és perspektívái. – Pannónia Füzetek 3: 28–43.

Kenyeres Z., Tóth S. & Sáringer-Kenyeres T. (2011): A csípőszúnyog-tenyészőhelyek BTI-kezelésével kapcsolatos korábbi és újabb kutatási eredmények. – Növényvédelem 47(5): 187–194.

Kenyeres Z., Tóth S., Sáringer-Kenyeres T., Márkus A. & Bauer N. (2017): Ecology-based mapping of mosquito breeding sites for area-minimized BTI treatments. – Biologia 72/2: 204–214.

Tóth S. & Sáringer Gy. (2002): A Balaton és környékének csípőszúnyog-faunája és az ellenük való védekezés. – Állattani Közlemények 87: 131–148.

Tóth S., Sáringer Gy., Sáringer-Kenyeres T. & Kenyeres Z. (2009): Út a környezetterhelés minimalizálása felé - A Balaton térségében zajló csípőszúnyog-gyérítésekkel kapcsolatos célok és alkalmazott módszerek fejlődése. – Pannónia Füzetek 3: 70–79.

Internetes források 

http://www.makosz.hu/szakmai_ujsag 

http://www.oek.hu/oek.web

www.met.hu


Megosztás

CÍM:
8360 Keszthely,
Vak Bottyán utca 37.

Kapcsolat:
Email: pannonia(kukac)pkkft.hu



© 2016 Minden jog fenntartva Pannónia Központ Kft.

MÁS HIVATKOZÁSOK:

Köszönjük levelét!