free website builder download

A magyarországi csípőszúnyog-gyérítések evolúciója I-IV.

„A tények nem szűnnek meg létezni attól, hogy nem veszünk róluk tudomást.” (Aldous Huxley)


Tenyészőhely-térképezések I.

2018.04.04.

Hiába a hatalmas kollektív tudás, hiába sok szakma közös erőfeszítése, hiába a folyamatos kutatásoknak köszönhető előrelépések – a csípőszúnyog-gyérítések kapcsán rendre információhiányon, vagy téves információkon alapuló hírek, megállapítások kapnak szárnyra. Igaz ez a lakossági megnyilvánulásokra, de ami még problémásabb, nagyon gyakran igaz ez a különféle médiumokban megjelent írásokra, riportokra is. A dezinformálások egy része különféle lobbik érdekeit szolgálja. A lakosság túlnyomó többségének kényelmét a különféle lobbizások sikere/kudarca viszont a legkisebb mértékben sem befolyásolja. Épp ezért tartjuk úgy, hogy az olyan kutató-csoportoknak, mint a Pannónia Központ Kft., az a legfőbb feladata, hogy tárgyilagos tájékoztatással segítse az olvasókat az objektív értékítéleteik meghozatalában.
A csípőszúnyog szezon közeledtével ismét szaporodni kezdenek a témával kapcsolatos hírek, jelzések, hivatalos és félhivatalos levelek. Mindezek miatt tartjuk fontosnak hogy egy, a lehetőségek szerinti legtömörebbre fogott sorozat keretében, sokadszorra, a tényekre szorítkozva összefoglaljuk a csípőszúnyogok biológiájára és gyérítésére vonatkozó kutatások és alkalmazott módszerek hazai evolúcióját.
Sorozatunk első részében a leginkább környezetkímélő, biológiai gyérítések előkészítéséhez szükséges térképező munkát mutatjuk be. 

Lárvatenyészőhely

A térképezések szükségessége

Korunk társadalmi igénye, hogy a lakosság mindennapi, vagy nyaralás alatti esti szabadtéri programjait a települések bel- és külterületein a csípőszúnyogok jelenléte a lehetőség szerinti minimális mértékben zavarja. Ennek elérésére alapvetően két lehetőség kínálkozik. Az egyik, a már szárnyra kelt imágók állományainak kémiai szerekkel történő gyérítése, a másik a még lárva állapotú egyedeknek, az ember közvetlen környezetében lévő tenyészőhelyek vizében történő elpusztítása. A lárvák elpusztítása egy baktérium, a bizonyos ökoszisztémákban természetes módon is jelen lévő, Bacillus thuringiensis var. israelensis, H-14 szerotípusában (BTI) megtalálható, rovarölő hatású fehérje alkalmazásával valósítható meg a leginkább természetkímélő módon. A BTI tartalmú szerek tenyészőhelyekre juttatásával elérhető, hogy a fenti fehérjét a csípőszúnyogok lárvái elfogyasszák. A szúnyoglárva bélrendszerébe jutó fehérje az emésztő enzimek hatására lebomlik. A felszabaduló anyag, a bélhámsejtek nagyfokú károsítása útján, a lárva pusztulásához vezet. A BTI tartalmú szerek nagy előnye, hogy, megfelelő módon alkalmazva, kizárólag a csípőszúnyog-lárvák pusztulását idézi elő –ezért azokra nézve szuperszelektívnek tekinthető. 

Nem kérdés tehát, hogy a kémiaival szemben a biológiai gyérítés minél nagyobb részarányú alkalmazása volna kívánatos. Hazánkban azonban a lárvagyérítés a Nyugat-Európai országokkal tett összehasonlításban egyelőre elenyésző részarányú a kémiai úton történő imágógyérítéshez képest. Magyarország és Nyugat-Európa e tekintetben vett összevetése során figyelembe kell venni, hogy hazánkban a csípőszúnyog-tenyészőhelynek alkalmas természetes és természetközeli élőhelyek lakott területek szűkebb környezetének élőhely-szerkezetében jellemző részaránya még mindig jóval magasabb, mint Nyugat-Európa számos országában. Utóbbi hatása nemcsak a lárvák fejlődését biztosító vízborításos élőhelyek „vízrendezetlenségében”, de a kifejlett imágóknak búvóhelyet nyújtó fás vegetációfoltok számában és területi összkiterjedésében is markánsan jelentkezik. Ezek a búvóhelyek hosszú hetekig biztosítják a kifejlett szúnyogok túlélését, majd újbóli és újbóli visszatelepülését az emberi lakókörnyezetek gyérített területeire. E visszatelepülések hatását mérséklő, rendszeres kémiai gyérítések számának csökkentése érdekében is fontos lenne a tenyészőhelyek biológiai úton történő kezelése.

Az 1977 óta ismert, Magyarországon 1988 óta alkalmazott környezetkímélő biológiai gyérítési módszer – a várakozásokhoz képest – jóval lassabb hazai elterjedésében többek között az is szerepet játszik, hogy a BTI-kezelések jelentős előkészítő munkát igényelnek, illetve az adott kivitelezés megvalósítását is bizonyos, elsősorban időbeli, korlátok jellemzik. A biológiai kezelések megvalósíthatóságának feltételei közül most csak azzal foglalkozunk, mi szerint a BTI-tartalmú szerek csak pontos tenyészőhely-térképek birtokában juttathatók eredményesen a célterületekre.

Kiindulási alap 

A tenyészőhelyek felkeresését és kiterjedésük meghatározását a rendelkezésre álló térképek minősége nagymértékben korlátozhatja. A kutatók számára a feladathoz hosszú ideig csak vázlatos topográfiai térképek, turistatérképek és településtérképek álltak rendelkezésre. A csípőszúnyog-tenyészőhelyek részletes feltárására és azok területének meghatározására a fentiek – pontatlanságukból és léptékükből adódóan – nem voltak alkalmasak, legfeljebb a terepi területbecsléseket segítették. Mind a felkeresés, mind a terület-meghatározás lehetőségét jelentősen javította, hogy az 1990-es évek elejétől hozzáférhetővé váltak a korábban használtaknál jóval nagyobb pontosságú katonai topográfiai térképek (M 1:25.000 és M 1:10.000). Ezek, az akkor még papír alapú, térképek már jóval részletesebb áttekintést nyújtottak a csípőszúnyog-tenyészőhelyeket potenciálisan tartalmazó részterületekről. Újabb 10 év múlva ugyanezen térképek digitális, térképhelyes formában is elérhetővé váltak, továbbá megjelentek (egy idő után ingyenes on-line módon is) az ország teljes területét lefedő, színes, digitális légifelvételek, űrfelvételek, melyek a vizsgálandó vízterek felkeresését, ábrázolását még hatékonyabbá és pontosabbá tették. 

Helymeghatározás 

A helymeghatározás kezdetben papírtérképek terepi használatával, az azokról leolvasott koordináta megadásával, esetleg pont- és folt-megjelöléssel történt. A minimum 10 méter pontosság körül mérő GPS-ek 2000-es évek elejétől kezdődő elterjedésével a tenyészőhelyek hely- és terület-meghatározásának pontossága új dimenzióba került. A mintavételi helyek földrajzi helyzetének térképhelyes rögzítése lehetővé tette azok digitális térképekre történő pontos visszavetítését, az azonos tenyészőhelyhez tartozó mintavételi helyek együttkezelését, több mintavételi hellyel felvett tenyészőhelyek beazonosítását. 

Ábrázolás 

A 2000-es évek elejéig a tenyészőhelyek kizárólag pontszerű ábrázolásával találkozunk, azok kiterjedésére legfeljebb nagyon távoli becsléseket találunk, ekkor a tenyészőhely-foltok meghatározása térképi alapon még egyszerűbb rajzoló-szoftverek használatával is ritka. A csípőszúnyogok fejlődési helyét jelentő vízterek megjelenítése terén a végső áttörést a digitális, térképhelyes légifotó- és térképállományok, PDA-val összekapcsolt GPS készülékek és térinformatikai szoftverek témához adaptált alkalmazása hozta meg (Magyarországon ~2005). Ez mind a terepbejárások megtervezése és lefolytatása, mind a hely- és terület-meghatározás során nagy pontosságú munkát tett lehetővé: a térképezés térinformatikai alapokra helyezése megteremtette a tenyészőhelyek m2 pontosságú meghatározásának és ábrázolásának feltételeit. 

Tenyészőhely-térképezés napjainkban 

Az elérhető legkorszerűbb módszerek alkalmazása napjainkra általánossá vált a tenyészőhely-térképező munkákban, sőt hazai fejlesztési projekteknek köszönhetően az azonos élőhelyi jellemzőkkel bíró élőhely-foltok prediktív jellegű, részben automatizált, feltárása is megvalósítható már (háttérmintázat-feltáráson, illetve predikciós modellezésen alapuló módszerek alkalmazásával). 

A fentieknek köszönhetően az elmúlt nagyjából másfél évtizedben a hazai csípőszúnyog-tenyészőhelyekre vonatkozó ismereteink exponenciálisan növekedtek. Igaz ez a vizsgált területekre ugyanúgy, mint a feltárt tenyészőhelyek kiterjedésére. Vizsgált területnek tekintjük azon területeket, amelyeknél megtörtént a térképhelyes légifotó-sorozat terepbejárásokkal kombinált, tematikus feldolgozása. Feltárt tenyészőhelynek tekintjük azon tenyészőhelyeket, melyek méretére, jellegére és humán jelentőségére vonatkozó pontos adatokkal rendelkezünk – terepbejárás, vagy terepbejáráson alapuló feldolgozás alapján (meghatározás háttérmintázat használatával, vagy predikcióval). A biológiai kezelések tervezése és kivitelezése szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy a 2000-es évek első évtizedének második felében a csípőszúnyog-tenyészőhelyek nyilvántartásában megjelentek a digitális, térképhelyes, vektoros állományok. Az ilyen típusú, könnyen áttekinthető, kezelhető és aktualizálható állományok az utóbbi években már uralják az adatbázisokat.

Jelenleg részletes, digitális, vektoros tenyészőhely-térképekkel rendelkezünk a Balaton, a Velencei-tó, a Dunakanyar, a Fertő-tó, a Tisza-tó és Győr város térségére vonatkozóan. Az említett területeken túl – ha nem is a fenti mélységben – a tenyészőhelyek szempontjából feltártnak tekintető a Csepel-sziget és Baja térsége. Elmondható tehát, hogy hazánk szúnyogártalom, beépültség és turisztikai frekventáltság szempontjából legkiemeltebben kezelendő részterületeinek zöme térképezési szempontból készen áll a biológiai gyérítések célzott és rendszeres használatára.

Helyzetelemzésünk végén megjegyezzük, hogy a rendelkezésre álló adatbázisokhoz a témát hosszú ideje kiemelten kezelő Pannónia Központ Kft. kutatási és fejlesztési hozzájárulása igen jelentős (ld. www.pkkft.hu/referenciák).

Az elmúlt másfél évtizedben a hazai csípőszúnyog-tenyészőhelyekre vonatkozó ismereteink exponenciálisan növekedtek
Az elmúlt másfél évtizedben a hazai csípőszúnyog-tenyészőhelyekre vonatkozó ismereteink
exponenciálisan növekedtek 

A közeljövő feladatai

Az eddig még egzakt módszerekkel feltáratlan hazai területek közül minimálisan az alábbiak esetében és mielőbb szükséges volna elkészíteni a távérzékelési alapú, digitális, vektoros tenyészőhely-térképeket: (a) Budapest; (b) Tisza és mellékfolyói; (c) Szigetköz; (d) a Duna Süttő–Komárom szakasza; (e) a Duna Rácalmás–Mohács szakasza.

A meglévő, zömmel RGB légifotók alapján létrehozott, digitális állományok további pontosítása egyedi repüléssel (tél végi lombmentes időszakban, folyóártereken pedig elöntéses időszakban), lehetőség szerint infraszínes, vagy multispektrális tartományokban készített, térképhelyes légifotó-sorozatok használatával végezhető el.

A rendelkezésre álló módszertan, valamint kutatói kapacitás és aktivitás ismeretében, a következő 5–10 évben várhatóan a térképezési szempontból hiányosan ismert területek is feltárásra kerülnek, ezáltal középtávon – legalábbis tenyészőhely-térképezési szempontból – végképp megnyílik az út az uralkodóan biológiai gyérítést alkalmazó probléma-kezelés előtt.

Szerző: Munkacsoport, 2018. április 4.

Felhasznált irodalom

Bauer N., Kenyeres Z., Tóth S., Sáringer-Kenyeres T. & Sáringer Gy. (2011): Connections between the habitat pattern and the pattern of the mosquito larval assemblages. – Biologia 66/5: 877—885.

Kenyeres Z. & Sáringer-Kenyeres T. (2010): Folyóártereken végzett tenyészőhely-térképezések tapasztalatai. – Pannónia Füzetek 4: 71–79.

Kenyeres Z. & Tóth S. (2010): A tenyészőhely-térképezés története, aktuális helyzete, feladatai. – Pannónia Füzetek 4: 6–24.

Kenyeres Z., Tóth S. & Sáringer-Kenyeres T. (2011): A szúnyoglárva tenyészőhely-térképezés aktuális helyzete és feladatai. – Kártevőirtás 18(1): 6–9.

Kenyeres Z. & Tóth S. (2012): Landscape-Structure Determined Mosquito Diversity in Hungary (Central-Europe). – Journal of Mosquito Research 2(5): 32–38.

Kenyeres Z. (szerk.) (2016): A Tisza-tó térségének csípőszúnyog-faunája, tenyészőhely-térképe és a fajok élőhelyválasztása. – Acta Biologica Debrecina Supplementum Oecologica Hungarica Fasc. 30: 9–80. (+ 24 térképmelléklet)

Kenyeres Z., Bauer N., Tóth S. & Sáringer-Kenyeres T. (2011): Habitat requirements of mosquito larvae. – Romanian Journal of Biology-Zoology 56(2): 147–162.

Kenyeres Z., Tóth S., Bauer N. & Sáringer-Kenyeres T. (2012): Life-strategy based structural features of the larval mosquito metacommunities in Hungary. – Ekológia 31(2): 210–230.

Kenyeres Z., Tóth S., Sáringer-Kenyeres T., Márkus A. & Bauer N. (2017): Ecology-based mapping of mosquito breeding sites for area-minimized BTI treatments. – Biologia 72/2: 204–214.

Márkus A., Kenyeres Z., Bauer N., Tóth S. & Sáringer-Kenyeres T. (2010): Térinformatikai lehetőségek és korlátok a csípőszúnyog-tenyészőhelyek háttérmintázat-feltárással történő térképezésében. – Pannónia Füzetek 4: 25–35.

Márkus A., Kenyeres Z., Bauer N., Tóth S., Sáringer-Kenyeres T., & Sáringer Gy. (2009): The capabilities and confines of GIS technology in the mapping of the mosquito breeding sites of the base revelation in a background pattern. – Acta Geographica Silesiana 6: 43–51.

Szabó Sz., Kenyeres Z., Bauer N. & Sáringer-Kenyeres T. (2010): Csípőszúnyog lárva-tenyészőhelyek térképezése predikciós térinformatikai módszerekkel. – Pannónia Füzetek 4: 36–49.

Szabó Sz., Kenyeres Z., Bauer N., Gosztonyi Gy. & Sáringer-Kenyeres T. (2008): Mapping of mosquito (Culicidae) breeding sites using predictive geographic information methods. – Dissertation Comissions Of Cultural Landscape - Methods of Landscape Research 8: 255–270.


Megosztás

CÍM:
8360 Keszthely,
Vak Bottyán utca 37.

Kapcsolat:
Email: pannonia(kukac)pkkft.hu



© 2016 Minden jog fenntartva Pannónia Központ Kft.

MÁS HIVATKOZÁSOK:

Köszönjük levelét!