Mobirise

Lepkeszúnyogok és egyéb „médiasztárok” 

2012.06.04.

Lepkeszúnyogok és egyéb „médiasztárok”


 2012.06.04.

Az elmúlt héten gyorsan terjedt a hír a hazai médiában a „rettenetesen agresszív, veszélyes” lepkeszúnyogról. Nézzük meg közelebbről miféle lény rejtőzik a félelmetes szalagcímek mögött.

A lepkeszúnyogok (Psychodidae) a csípőszúnyogoktól jól elkülöníthetők apró (néhány mm), erősen szőrős testük és az ahhoz képest hosszú, fonalas csápjuk alapján. Világszerte mintegy 600 fajuk ismert, de humán- és állategészségügyi jelentősége ezek alig egy tizedének van. Ez utóbbiak falánk vérszívásuk során a trópusi és mediterrán területeken számos betegség kórokozóját terjesztik. Ilyen a Papatasi-láz vírusa, valamint a különféle leishmaniasisokat előidéző ostoros egysejtűek. A leishmaniasisok lefolyását attól függően különböztetjük meg, hogy a bőrt, a zsigereket, vagy a nyálkahártyát támadja-e meg a kórokozó. A lepkeszúnyogok közé tartoznak a Magyarországon régóta ismert, ritka előfordulású és ennek megfelelően ritkán betegséget okozó pappadácsi (más néven papatacsi) szúnyogok (Phlebotomus perfiliewi, és a hazánk déli területein nagy valószínűséggel előforduló Phlebotomus papatasi). Lárváik élőhelye alapvetően eltér a csípőszúnyogokétól: padló- és falrepedésekben összegyűlt szerves törmelékben fejlődnek. A kirepülő imágók legfeljebb 100–300 méterre távolodnak el tenyészőhelyüktől.

A púposszúnyogok (Simuliidae) szintén néhány milliméter nagyságú, hajlott testű, inkább legyekre emlékeztető rovarok. Szúró-szívó szájszervük teljes mértékben eltér a csípőszúnyogokétól – az apró fűrészekből épül fel. Fejlődési helyük kiválasztásában is nagyon eltérnek a közismert csoporttól (hideg, oxigénben dús vízfolyásokban élnek lárváik). Kifejlett egyedeik általában ember és emlősök vérszívói. Fonálférgeket, egysejtű kórokozókat, vírusokat egyaránt terjesztenek, de a trópusi és mediterrán területeken bírnak közegészségügyi jelentőséggel. Történeti távlatokban azonban meg kell említeni, hogy egykor a púposzúnyogok közé tartozó kolumbácsi légy (Simulium colombaschense) Magyarország déli területein is okozott jelentős állatelhullásokat.

Tovább folytatva a sort meg kell emlékeznünk a törpeszúnyogokról (Ceratopogonidae) is. Esetükben szintén a csípőszúnyogoknál jóval kisebb, azonban azokhoz hasonló szájszervvel rendelkező rovarokról van szó. Lárváik állóvizekben, mocsarakban, trágyában, növényi szövetekben, nedves talajban egyaránt fejlődhetnek. Kifejlett nőstényeik gerincesek vérszívói, állategészségügyi jelentőségüket vírusok terjesztésével „vívták ki” (különösen a Culicoides fajok).

Régóta jól ismert tény, hogy a csípőszúnyogokon kívül még számos olyan rovarcsoport létezik, melyek nőstényeinek csípése nemcsak kellemetlenséggel, viszketéssel, fájdalommal jár, de adott esetben súlyos betegségeket is terjeszt. A mi klímánkon azonban ezek egyikének egyedszáma és közegészségügyi jelentősége sem éri el azt a szintet, hogy ellenük a csípőszúnyogok szervezett irtásához hasonló beavatkozások lennének szükségesek.


Szerző: pkkft.hu


Megosztás

FACEBOOK COMMENTS WILL BE SHOWN ONLY WHEN YOUR SITE IS ONLINE

CÍM:
8360 Keszthely,
Vak Bottyán utca 37.

Kapcsolat:
Email: pannonia(kukac)pkkft.hu



© 2016 Minden jog fenntartva Pannónia Központ Kft.

MÁS HIVATKOZÁSOK:

Köszönjük levelét!